Korábban is foglalkoztunk már a férfi frizurák és arcszőrzet történetével. Erre remek példa ez a cikkünk, vagy ez a másik is. Ma újra a tudásbővítés ősi fegyveréhez nyúltunk, reméljük tetszeni fog!
Nemrégiben megjelent a Vikings: Valhalla sorozat második évada a Netflixen, ebben pedig minden férfi ember méltán észreveszi az ékesebbnél ékesebb, bár néha csapzott és véres arcszőrzeteket. Nézzük meg, hogy a történelem során mi az, amit tényszerűen tudunk az arcszőr ápolásáról ahhoz képest, amit a sorozatokban tapasztalunk. Spoiler: lesz némi eltérés…
Szakállak az ősidőkben
A szakállnak számos felhasználási módja volt az emberiség történelme során. A korai emberek a szakállt melegség és megfélemlítés céljából használták. Napjainkban a férfiasság, a királyi család, a divat és a státusz kifejezésére használták.
Az őskori emberek a hővédelem, megfélemlítés és védelem céljából növesztettek szakállat. Az arcszőrzet melegen tartotta az őskori embereket, és megvédte a szájukat a homoktól, a szennyeződéstől, a naptól és sok más elemtől. A szakáll a férfiak arcán erősebbnek tűnő állkapocsvonalat eredményezett, ez a kis optikai csalás segített nekik abban, hogy félelmetesebbnek tűnjenek.
Az i. e. 3000 és i. e. 1580 között az egyiptomi uralkodók hamis szakállat használtak, amely fémből készült. Ezt a hamis szakállat egy szalag tartotta az arcukon, amelyet a fejükre kötöttek. Fun fact: ezt a gyakorlatot mind a királyok, mind a királynők végezték. Az ókori egyiptomiakról azt is tudjuk, hogy vörösesbarna vagy erős barna festőanyaggal színezték meg az állukat, hogy ők is szintén rémisztőbbnek, erőteljesebbnek látszanak. Nem az egyiptomiak voltak azok, akik mesterséges színezékkel próbálták fokozni a megjelenésük hatásosságát. Az asszírok feketére festették a szakállukat, a perzsák pedig narancsvörösre.
A mezopotámiai civilizációk nagy gondot fordítottak a szakállukra, talán többet is, mint gondolnád. Olyan termékeket használtak, mint a szakállolaj, hogy szakálluk egészségesnek tűnjön. Ősi göndörítővasakkal is formázták arcszőrzetük, ezzel gyűrűs, göndör és réteges hatású fürtöket készítettek. Az ókorban, Törökországban és Indiában, ha valakinek hosszú szakálla volt, azt a bölcsesség és a méltóság jelképének tekintették.
Az ókori rómaiak szerették, ha arcuk szépen nyírt és ápolt volt. Egy Lucius Tarquinius Pricus nevű római bátorította a borotvák használatát, hogy higiéniai reformra vezesse a várost i. e. 616-578 között. Bár Pricus igyekezett ösztönözni a borotválkozást, az i. e. 454-ig még mindig nem volt általánosan elfogadott. Kr. e. 454-ben görög szicíliai borbélyok egy csoportja Szicíliából a szárazföldi Itáliába utazott és Rómában a főutcákon lévő borbélyműhelyeket hoztak létre. Ezeket a borbélyüzleteket jellemzően csak azok az emberek vették igénybe, akiknek nem volt rabszolgájuk, mert ha valakinek rabszolgája volt, akkor ők borotváltak meg ezen céhmesterek helyett. Végül a borotválkozás kezdett trenddé válni az ókori Rómában, a filozófusok a trendtől függetlenül megtartották a szakállukat, amely leginkább a “think out of the box” gondolkozás kezdeti jeleként felfogható.
A középkor is át volt itatva szakállas történetekkel
Ezen a ponton nagyjából elérkeztünk a fent említett vikinges időszakhoz. Ahogy az északi népek felfedezték, portyáztak és kereskedtek Európa és a világ más területein, a történelmük és legendáik összefonódtak rémisztő megjelenésükkel, melyben fontos szerepe volt a hosszú szakállnak.
A vikingek remek tengerészek voltak, és a legendák szerint szakállukat arra használták, hogy félelmet keltsenek ellenfeleik szívében, bármerre is jártak. A valóság azonban kicsit más, a legújabb régészeti felfedezések azt mutatják, hogy a vikingek nagyon büszkék voltak a megjelenésükre és a személyes ápolásukra, és nem hagyták, hogy az arcszőrzetük elvaduljon – szemben ugye a fenti történetekkel. “Ma már széles körben úgy tartják, hogy a szakálluk sokkal ápoltabb volt, mint azt korábban gondoltuk” – mondja Louise Kæmpe Henriksen, a sciencenordic.com munkatársa. Ez azért is fontos, mert mint tudjuk, a jól ápolt, sokat gondozott szakáll a legjobb szakáll.
A szakáll az újkorban is szakáll maradt
A 18. és 19. században a francia csapatoknak nagyon speciális arcszőrzetük volt a különböző szerepekre. Az elit csapataik, az úgynevezett gránátosok mindig nagy, ápolt bajuszt viseltek. A gyalogsági vadászok bajuszt és kecskeszakállt viseltek, a csendőröknek pedig 1933-ig kötelező volt a bajusz viselése. Az első világháború alatt a francia katonákat a “poilu” becenévvel illették, ami azt jelenti, hogy “a szőrös”, utalva az állandóan jelenlévő arcszőrzetükre.
A férfiasság és az agresszió ezen irányzatát követve a brit hadsereg katonáinak 1860-tól 1916-ig kötelező volt bajuszt viselniük. A Királyi Szabályzat 1.695. számú rendeletében valóban az állt, hogy “a fejszőrzetet rövidre kell vágni. Az állat és az alsó ajkakat le kell borotválni, de a felső ajkakat nem”.
Mit tanultunk mi ebből?
Az ebből a rövid, ám annál érdekesebb áttekintésből is egyértelműen kivehető, hogy az idők során számos szakállstílus létezett. Az Abraham Lincoln által népszerűvé tett stílus az úgynevezett “chin curtain”, amit magyarul nagyjából állfüggönyt jelentene csúnyán fordítva. Ez az, amikor az állkapocsvonal mentén olyan hosszú arcszőrzet van, amely elég hosszú ahhoz, hogy az állról lelógjon.
Ma a férfiak visszahozzák a szakállat annak minden dicsőséges formájában. Az, hogy a hölgyek egy szakállra hogyan reagálnak megosztja a statisztikákat, szerintünk a titok nyitja az ápoltság és a jól eltalált stílus, de most nem is ez a lényeg.. Felmérések bizonyítják, hogy a teljes szakállú férfiak idősebbnek, tekintélyesebbnek, erősebbnek és magasabb státuszúnak tűnnek, mint a nem szakállas férfiak. Ez egy vad általánosítás, de na, egy szép szakáll, az egy szép szakáll
Ha kedvet kaptál ahhoz, hogy őrült tempóban kezdd növeszteni a szakállad vagy csak új fazonra akarod vágatni, térj be üzleteink egyikébe és beszélgess kicsit fodrászainkkal. Nálunk minden kérdésre meg fogod kapni a választ!
